A 2006. évi veszprémi OT állásfoglalásai

Általános megjegyzésünk: A környezetvédelemre fordított (hazai és EU-s) közösségi források legalább 1%-át fordítsák tudatformálásra.

A vidéki, rurális területek infrastruktúrájának fenntartható fejlesztése érdekében az alábbiakat javasoljuk:

A jogszabályi és gazdasági környezetet úgy kell átalakítani, hogy csővégi megoldások helyett a megelőzésben legyenek érdekeltek az érintettek.
Az infrastruktúra fejlesztése őrizze meg, illetve erősítse a település (kistérség) autonómiáját.
Szakítsunk végre azzal a gyakorlattal, hogy a legtöbb forrást betonba, acélba stb. fektetjük. Jól megválasztott technológiával, körültekintő tervezéssel és előkészítéssel a ráfordításoknál nagyságrendekkel nagyobb beruházási és üzemeltetési költségeket lehet megtakarítani. A környezetvédelmi beruházási összeg (évi mintegy 210 milliárd Ft) legalább 10%-át tervezésre és előkészítésre fordíthassák az önkormányzatok (kistérségek).

A pályázatok előkészítése és a megvalósítása az alábbiak szerint alakuljon:

Saját vagy minisztériumi keretből készíttessen az önkormányzat (kistérség) vagy ezek konzorciuma döntéselőkészítő tanulmányt (esetenként 100-300 ezer Ft). Ezzel lehetővé válna alternatívák felállítása, összevetése és mérlegelése.
Ugyanakkor álljanak az önkormányzatok rendelkezésére segédletek, útmutatók a különféle technológiákról tájtípusonként, demográfiai összetétel és nagyságrend alapján. Legyenek nyilvánosak és könnyen hozzáférhetőek (Internet) az egyes technológiák beruházási és üzemeltetési díjai.

A terveztetés, engedélyeztetés fázisa pénzügyi és pályázati szempontból legyen független a kivitelezéstől, az üzemeltetéstől. Ennek költségfedezetét az önkormányzatok (kistérségek) számára a Pályázat Előkészítő Alapból biztosítsák. (Jelenleg a tervezési költségeket, sőt az önrészt is átvállalják, komplex csomagokkal kopogtatnak az önkormányzatoknál a beruházásban érdekelt, tőkeerős cégek.)

Decentralizált, maximum kistérségi rendszerek épüljenek ki.
Előnyben részesüljenek a több területen (szennyvíz, energiaellátás, hulladékkezelés) egyszerre megvalósított programok.
A Régió előlegezze meg az önrészt a programokhoz a hátrányos helyzetű önkormányzatoknak.

Szennyvízkezelés:
Előnyben részesüljenek a természetközeli vagy legalább vegyszermentes technológiák.
Készüljön el az ezt lehetővé tevő szabályozás (mennyiséghez kötött illetve táji adottságoktól függő határértékek).

Energia:
Decentralizált rendszereket fejlesszenek, megújuló energiák használatára építve.
Elsőbbséget élvezzenek azok a települések, ahol még nincs a földgáz bevezetve.
Az energiarendszer kiépítésével egyidejűleg pályázni lehessen a kommunális épületek energiatakarékos felújítására, korszerűsítésére is.
Ugyancsak a pályázat keretében kapjanak támogatást a funkciójukat vesztett épületek (pl. bezárt iskolák, tornatermek) hasznosításához szükséges átalakítások.

Hulladékkezelés:
Szelektíven gyűjtsék a hulladékot, készüljenek helyi (kistérségi) hulladékudvarok, építőanyagudvarok, veszélyes hulladékot gyűjtő- illetve átrakóállomások.
Támogassák továbbá az anyagában történő hulladékhasznosítási kapacitások kiépítését, bővítését, újrahasználati rendszerek kiépítését és a helyi komposztálást.

Azzal, hogy az önkormányzatoknak helyzetüktől függetlenül biztosított az önrész és a tervezési költségeket nem az (érdekelt) építtető biztosítja, a közbeszerzés tisztábbá és korrupciómentesebbé tehető.
Az üzemeltetésnél meg kell őrizni a közösség teljes körű ellenőrzési és döntési jogát.

Az üzemanyag import okozta gazdasági és politikai kiszolgáltatottság csökkentése, az éghajlatvédelmi feladataink teljesítése és nem utolsó sorban a foglalkoztatottság és a vidék népességmegtartó képességének javítása érdekében a térségi közlekedési szövetségek fejlesztéséhez az alábbi javaslatokat tesszük:

Törvényben garantálják a közlekedési szolgáltatás (alapellátás) mértékét - gyakoriságát és minőségét.
Mondják ki jogszabályban a közcélú közlekedés elsőbbségét, illetve ezen belül a legkisebb környezetterheléssel járó közlekedési módok előnyben részesítését.
A Térségi Közlekedési Szövetségek támogatása garantált legyen a költségvetésből, és ne pályázatokból. Egységes elv szerint végezzék el a közlekedési hálózatok racionalizálását és az eszközpark folyamatos finanszírozását.

Külföldi tapasztalatok támasztják alá, hogy a közlekedési szövetségek hatására kedvezően alakulnak az utasoldali költségek, csökken az üzemanyagfogyasztás, a környezetterhelés. A javuló mobilitás nagyobb esélyt jelent a munkaerőpiacra eljutásban és a társadalmi kirekesztettség (röghözkötöttség) megszűntetésében. Az integráció értelemszerűen csak úgy működik, ha minden szereplő méltányos helyzetbe kerül. A kedvező tapasztalatok, a megelégedettség segíti a nehéz politikai döntések meghozatalát (prioritások kijelölését, vonalmegszűntetéseket, párhuzamosságok kiküszöbölését).

Az Európai Unió jelenlegi félhivatalos definíciója szerint zöld közbeszerzésnek nevezzük az olyan közbeszerzést, amelynek során a beszerző közintézmények a beszerzési folyamat minden szakaszában figyelembe veszik a környezetvédelem szempontjait, és az életciklusuk során a környezetre a lehető legkisebb hatást gyakorló megoldások keresésével és előnyben részesítésével ösztönzik a környezetbarát technológiák terjedését és a környezetbarát termékek előállítását.
Tapasztalatunk szerint a környezettudatos beszerzés nálunk még a kezdeti lépéseknél tart, amelyre a 2004-es Országos Találkozón szervezett szekciónkkal és az ott elfogadott állásfoglalással is fel kívántuk hívni a figyelmet. 2004 óta a helyzet sajnos nem sokat változott, a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztériumnál akkor körvonalazódó, a szekció által véleményezett rendelettervezet azóta is a "fiókban hever".
Az Európai Unió a Bizottságnak az Integrált Termékpolitikáról (IPP) 2003 júniusában kiadott kommunikációjában foglalkozott részletesen a környezetbarát beszerzéssel. Ebben többek között az egész Unióra kiterjedő felmérés megvalósítását, kézikönyv és honlap elkészítését valamint 2006-ra környezetbarát beszerzési akcióprogram kidolgozását vázolta fel és mindezidáig tartotta magát ütemtervéhez. Ehhez kapcsolódóan a Bizottság arra biztatja a tagállamokat, hogy készítsék el saját akcióprogramjukat, amelyek három évre szólnának, konkrét, ambiciózus célokat és azok megvalósulását mérő eszközöket és módszereket tartalmaznának.
Ehhez immár megfelelő jogi alapot biztosítanak az Európai Unió új közbeszerzési irányelvei (2004/17/EC és 2004/18/EC) és az annak megfelelően módosított, 2006. január 15-től hatályos magyar közbeszerzési törvény (2003. évi CXXIX. törvény)

A felmérések és a tapasztalatok szerint a környezetbarát beszerzés kibontakozásának jelenlegi akadályai hazánkban a következők:

Politikai akarat, döntéshozók elkötelezettségének hiánya
Stratégia hiánya
Koordináció hiánya
Elméleti és gyakorlati képzés hiánya
Információk és praktikus/gyakorlati eszközök (kézikönyvek, internetes-eszközök) hiánya

Mindezek ismeretében az OT Környezetbarát beszerzés szekciója ezen állásfoglalásában felkéri a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztériumot az alábbiakra:

A Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium vállalja fel a környezetbarát beszerzések előmozdításhoz kapcsolódó feladatok koordinálását, egyben nevezze meg az ügyért felelős szervezeti egységet/intézményt/személyt stb.;
A Minisztérium készítsen egy kiterjedt helyzetfelmérésen alapuló stratégiát a környezetbarát beszerzések hazai előmozdítása érdekében, amelyben a stratégia elemein kívül feltétlenül térjen ki az alábbi témákra is :

a minisztérium elkötelezettsége, példamutató magatartása;
környezetbarát szempontok érvényesítése az Európai Uniós és egyéb fejlesztési források felhasználása során;
továbblépés a fenntartható beszerzések irányába;

A Minisztérium együttműködésben az illetékes kormányzati szervekkel és a civil szférával haladéktalanul kezdjen hozzá a környezetbarát beszerzéssel kapcsolatos tájékoztató anyagok és információs kiadványok készítéséhez és azok terjesztéséhez, valamint egy központi információs rendszer létrehozásához.

Állásfoglalás a Nemzeti Lovas Program Nemzeti Agrár- és Vidékfejlesztési Tervbe való beillesztéséről
Az Országos Találkozó résztvevői felkérik a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumot, hogy (1) a lótartás állatvédelmi problémáinak megoldását segítse a szemléletformálás és a jogszabályi háttér biztosításával, (2) a gyakorlatban támogassa a Nemzeti Lovas Program beillesztését a Nemzeti Agrár- és Vidékfejlesztési Tervbe és (3) az ezzel kapcsolatos tervezés folyamatába a társadalmi egyeztetés során vonják be az érintett állatvédő szervezeteket.

Indoklás
A Nemzeti Lovas Program (NLP) 2004-ben, a Magyar Lótenyésztő és Lovas Szervezetek Szövetségének lovas ágazatra vonatkozó helyzetértékeléséből indult ki. Négy parlamenti párt képviselőiből álló eseti bizottság alakult, és megalkotta az erre vonatkozó országgyűlési határozattervezetet, melyben a lovas ágazatot érintő legfontosabb célkitűzéseket gyűjtötték össze és fogalmazták meg. Ebből a tervezetből a lótartással kapcsolatos állatvédelmi témakör még kimaradt, de a NLP legutóbbi, 2006. év elején átdolgozott változatába már sikerült beilleszteni.
A kitűzött célok elérésének egyik alapvető feltétele, hogy a Nemzeti Lovas Program, és ezáltal a lovakra vonatkozó állatvédelmi intézkedések bekerüljenek a Nemzeti Agrár- és Vidékfejlesztési Tervbe (NAVT), így az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból (EMVA) nyújtható támogatási formák a lovas ágazat szereplői számára is elérhetővé váljanak.
A lótartáshoz állatvédelmi szempontból is kapcsolódó lehetséges vidékfejlesztési támogatások az EMVA-ban:

a vidékfejlesztési rendelettervezet 1. tengelyében (mezőgazdasági és erdészeti ágazat versenyképességének javítása) a „mezőgazdasági üzemek korszerűsítése” (26. cikk), ahol a támogatási jogcímek között szerepelhetnének a lótartáshoz kapcsolódó épületek, kiegészítő berendezések (pl.: karámrendszerek) is
szintén az 1. tengelyen belül a 20. cikk c) pontjának i. alpontjában előírt „a mezőgazdasági termelők segítése a közösségi jogszabályokon alapuló, fokozott követelményeket támasztó előírásoknak való megfelelésben” (31. cikk: a jobb környezetvédelmi, állategészségügyi, állatjólléti és munkabiztonsági feltételek biztosításából adódó költségek és elmaradt bevételek részleges támogatása)
a vidékfejlesztési rendelettervezet 2. tengelyében (vidéki térségek és környezet fejlesztése) a mezőgazdasági földterületek fenntartható használatára irányuló intézkedéseknél megtalálható „állatjólléti kifizetések” (40. cikk)

A Környezet és Természetvédelmi szervezetek Országos Találkozója (továbbiakban OT) állásfoglalása a hazai és az EU-s Fenntarthatósági stratégiákkal kapcsolatban

Az OT Felhívja a Magyar kormány figyelmét, hogy a kormány Határozata ellenére a mai napig nem készítette el a Hazai Fenntartható Fejlődési Stratégiát!
Ezért nyomatékosan felkérjük a Magyar Kormányt, hogy készítse el a saját határozatának megfelelően a hazai FF stratégiát.
Kérjük, hogy az FF Stratégia készítésekor fektessenek nagyobb hangsúlyt magára a tervezési folyamatra. A folyamat keretében biztosítsák azt, hogy a magyar társadalom megismerje és elfogadja a fenntarthatóság fogalmát, valamint a társadalom fenntartásához szükséges szemléletmódot. Hiszen a társadalmunk fenntarthatóságának egyik alapkövetelménye az, hogy a társadalom megismerje azokat az összefüggéseket, amelyek befolyásolják annak fennmaradását. Társadalmi közakarat nélkül a fenntarthatóság irányában megfogalmazott erőfeszítések továbbra is hatástalanok maradnak.

Kérjük, hogy a hazai FF Stratégia kialakítása legyen olyan, amely biztosítja a társadalom minden szereplőjének a részvételi lehetőségét.

Kérjük, hogy a tervezési folyamat mellett mind a hazai, mind az EU Fenntarthatósági stratégia kialakításánál biztosítsa a megfelelően átlátható, és megfelelően hatékony (a maitól eltérő) államigazgatási intézményrendszert! Amennyiben nem egyértelmű, hogy kik a felelősök a Stratégia megalkotásáért, és milyen határidők, és tervezési folyamatok vezetnek el a stratégia megszületéséhez, akkor nem biztosítható az sem, hogy a társadalmi részvétel meg tud valósulni, mert egy nem kellően letisztított és nem átlátható folyamat alkalmatlan arra, hogy a társadalom érdemben részt vegyen benne.

Továbbá az OT kéri a hazai Környezet és természetvédő szervezeteket, és a társadalom más területein működő civil szervezeteket, hogy kövessék nyomon a kormány fenntartható fejlődéssel kapcsolatos intézkedéseit, vegyenek részt mind a hazai, mind az EU-s fenntarthatósági stratégiák elkészítésében, véleményezésében! Ezt azért tartjuk fontosnak, mert egyrészről szükségesnek tartjuk a mostaninál nagyobb társadalmi nyomásgyakorlást ezen a téren, másrészről a társadalmunk fenntarthatóságának egyik zálogának éppen a közös gondolkodás folyamatát tekintjük.

A 2007-2013. közötti időszakra készülő Nemzeti Agrár- és Vidékfejlesztési Stratégia, ezt a stratégiát kell a vidéki tájak megőrzése és az ott élők megélhetése zálogának tekinteni. A Környezet- és Természetvédő Szervezetek XVI. Országos Találkozója a következő elvek, feltételek figyelembevételét kérik a Magyar Köztársaság Kormányától a Nemzeti Agrár- és Vidékfejlesztési Stratégia és azt követően a konkrét intézkedéseket tartalmazó Nemzeti Agrár- és Vidékfejlesztési Terv tervezése során.

A stratégia és a terv kidolgozásába vonják be a témával foglalkozó valamennyi érintettet, beleértve a környezetvédelmi hatóságokat és a civil szervezeteket. Folyjon közös tervezés, a dokumentumok minden egyes elkészült verzióját pedig bocsássák társadalmi egyeztetésre.
A stratégia tartalmazzon olyan környezeti elemzést, amely részletesen feltárja azokat a gondokat, amelyeket a vidékfejlesztési források helyes elköltésével lehetne enyhíteni vagy megszüntetni. Kerüljön bele a talajerózió, a vízminőség és –mennyiség kérdése (beleértve az aszály és az árvizek kérdéskörét, azok okait), Részletes elemzést kell tartalmaznia arról, hogy a biodiverzitást milyen mértékben és az ország mely területein fenyegeti a mezőgazdaság intenzívebbé válása, és mely területeken reális veszély a művelés felhagyása.
A környezeti gondok feltárása után a lehető legnagyobb pontossággal, számszerűsítve, meg kell határozni a stratégia környezetvédelmi céljait. E célokat minél kisebb léptékben, legalább regionális szinten kell meghatározni, hogy azokhoz a régiók operatív programjai illeszthetők legyenek. Figyelembe kell venni a Nemzeti Környezetvédelmi Programban meghatározott célkitűzéseket, egyúttal kiemelt fontosságot kell tulajdonítani annak, hogy a célok a Nemzeti Stratégiai Referenciakerettel összhangban is legyenek. A célkitűzésekhez választhatók ki az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapról szóló rendelet – amely előírja a Nemzeti Agrár- és Vidékfejlesztési Stratégia és Terv készítését - által kínált lehetőségek közül a legmegfelelőbb eszközöket.

A célkitűzések elérése érdekében ki kell használni az egyes intézkedések lehetséges szinergikus hatásait, biztosítani kell, hogy az intézkedések azonos irányban hassanak. Például azok a pályázók, akik tesznek a környezetük megóvásáért (részt vesznek az agrár-környezetgazdálkodási programban, biztosítják gazdaságuk környezetvédelmi EU előírásoknak való megfelelését stb.), élvezzenek előnyt a többi intézkedésre való pályázáskor (beruházások, feldolgozás stb.).

Ezek alapján alakítható ki a tengelyek közötti forrásmegosztás. Javasoljuk ezért, hogy a 2. tengelyre a források legalább 50 %-át, a 3. és 4. tengelyre együttesen pedig azok legalább 30 %-át fordítsák.

Az agrár-környezetgazdálkodási intézkedésen belül kapjon kiemelt szerepet a konkrét természetvédelmi célkitűzéssel rendelkező, a természetkímélő gazdálkodási módok fenntartásához kellően magas bevételt biztosító Érzékeny Természeti Területek célprogram, az erre jelentkező valamennyi, a feltételeknek megfelelni képes pályázó jusson hozzá a kifizetésekhez. Emellett javasoljuk – legalább az 5 éves kötelezettségvállalás lejártával - a csekélyebb környezeti hatással bíró szántóföldi alapprogram és az integrált gazdálkodási célprogram szerepének csökkentését a programon belül.

A Kedvezőtlen Adottságú Térségek rendszerének újragondolására van szükség, hogy az elsősorban – az uniós szándéknak megfelelően – a magas természeti értékű területekre és az ott folytatott tájmegőrző gazdálkodás fenntartására koncentráljon.

A Natura 2000 hálózat céljainak elérése kapjon kellő súlyt a programban. Kerüljön bevezetésre és kapjon elegendő forrást a kompenzációs intézkedés és a kezelési tervek kidolgozásáról szóló intézkedés is.

A Víz Keretirányelv előírásai alapján 2009-re hazánkban is el kell, hogy készüljenek az integrált vízgyűjtő-gazdálkodási tervek. Az ezekben foglalt előírások betartásáért járó térítéseket legalább 2010-től számításba kell venni a források elosztásakor.

Javasoljuk, hogy a tanácsadók (NVT, illetve agrárkamarai tanácsadók, falugazdászok, stb.) képzési programjába épüljenek be a környezeti szempontok. A környezetvédelmi tanácsadás igénybevétele legyen 100 %-ban térített.

Határozzák meg azokat a minőségi és mennyiségi indikátorokat, amelyek a környezeti állapot és az intézkedések környezeti és szociális hatásának mérésére alkalmasak. Ezekre dolgozzák ki az országos monitoring rendszert, felhasználva a már működő rendszerek által szolgáltatott adatokat.

Az aszállyal és az árvizekkel kapcsolatos gondokra találjanak megoldást hosszú távon. Legyen kiemelt program az Alföldön a komplex vízvisszatartáson alapuló gazdálkodás. Valósuljon meg a Vásárhelyi Terv Továbbfejlesztésének tájgazdálkodási programja: kerüljön kidolgozásra a lehetséges összes tározóra (mintegy 40 mélyártérre) az időszakos elárasztáshoz alkalmazkodó földhasználati rendszer, melyek támogatása a megfelelő intézkedésekbe (agrár-környezetgazdálkodás, KAT) beépíthető.

A biomassza energetikai célú hasznosításának programját főként a kis léptékű, regionális és helyi megoldásokra, valamint a helyben megtermelt mezőgazdasági hulladékra alapozva dolgozzák ki. A támogatandó növényekkel kapcsolatban készüljön környezeti hatástanulmány, amely kitér azok invázív jellegére és a biológiai sokféleségre gyakorolt hatására is. Dolgozzák ki a lehető legrészletesebben, hogy mely környezeti paraméterek és természeti adottságok mellett támogathatók az egyes energianövények. A magas természeti értékű területeken (gyepek, vizes élőhelyek) ne támogassák azok telepítését.

Az erdőgazdálkodással kapcsolatos intézkedések esetében javasoljuk figyelembe venni a következőket:
- az őshonos állományok kapjanak kellő preferenciát,
- az erdő-környezetvédelmi és az agrárerdészeti intézkedés kerüljön bevezetésre,
- a vadállományt olyan szinten kell tartani, ami nem veszélyezteti a természetes folyamatokat, beruházásokat is csak ennek fényében szabad eszközölni, különösen pedig közpénzből támogatni,
- a feltártságot csak nem természetvédelmi oltalom alatt álló területen javasolt növelni,
- magas természetvédelmi értékkel bíró területek (pl. gyepek) ne kerüljenek át erdő művelési ágba,
- a megelőzésnél elsősorban a természetes állapothoz közeli struktúra kialakítását javasolt támogatni, illetve a veszélyeztetett idegenhonos állományok átalakítását őshonosokká.

Vetőmagpiacunk megőrzésének alapvető feltétele hazánk GMO-mentességének megőrzése. Ezért a komplex programok, illetve az azokhoz kapcsolódó intézkedések között nem támogatjuk a biotechnológia fejlesztését.

A szubszidiaritás elvének megfelelően ösztönözzék, hogy a kistérségek saját maguk határozzák meg vidékfejlesztési irányaikat, és legyen módjuk támogatást igénybe venni a tervek megvalósításához is, nem csak a gazdaságfejlesztés, hanem a kulturális és természeti értékek megőrzése érdekében is.

Finanszírozási Mechanizmus és Norvég Alap (EEA Alap) működtetéséről

Az OT álláspontja szerint a Mechanizmust és az Alapot olyan módon kell működtetni, hogy a rendelkezésre álló források
- szolgálják a demokrácia épülését az ágazatok közötti együttműködés ösztönzésével,
- semmilyen formában ne legyenek felhasználhatók olyan tevékenységre, amely a természeti erőforrásokat veszélyezteti,
- a civil társadalom épülését, fejlődését, kapacitásának bővülését segítsék elő.

Mindezek érdekében 2005 júniusában szakma- és szektorközi párbeszéd keretében közös ajánlások születtek az Alapokkal kapcsolatban. Mivel ezek figyelembe vétele az azóta eltelt időszakban nem volt hiánytalan, ismételten kérjük a Nemzeti Kapcsolattartót (Nemzeti Fejlesztési Hivatalt), hogy a megfelelő program kialakítása és a hatékony végrehajtás érdekében alkalmazza a következőket:

Az EEA Alap szakmai és pénzügyi tervezése során a partnerség elvét szem előtt kell tartani. Valamennyi érdekelt számára lehetővé kell tenni a részvételt és a véleménynyilvánítást az EEA Alap kezelésének kialakításában és a pályázati döntéshozatalban. Ezen túlmenően olyan struktúrákat kell létrehozni, amelyek biztosítják a nyilvánosság széleskörű bevonását.

2. A környezetvédelmi szereplők bevonása a jelentős környezeti hatásokkal bíró ágazati prioritásokról való döntésekbe és az ellenőrzésbe

A környezetvédelem átfogó téma. Biztosítani kell tehát, hogy valamennyi olyan EEA Alap ágazati prioritás pályázatairól való döntésbe bevonják a környezetvédelmi minisztériumot és a civil szervezeteket, amelynek jelentős környezeti hatása van.

A fenntartható fejlődés azt jelenti, hogy természeti erőforrásainkat olyan módon használjuk fel, hogy közben nem akadályozzuk meg, hogy gyermekeink is ugyanezt tegyék. A fenntarthatóság biztosítása nem egy minisztérium hatásköre, hanem annak záloga, hogy az egész magyar társadalom a természettel harmóniában fejlődik. Az EEA mechanizmus keretében keresni kell a lehetőséget annak közös megértésére, hogy hazánk esetében mit értünk fenntartható fejlődés alatt, és hogyan tudjuk ezt a koncepciót továbbvinni.

Az EEA Alap ágazati prioritásait és forrásfelhasználását annak fényében kell értékelni, hogy a fenntartható fejlődést segíti-e elő. Nem kaphatnak támogatást azon projektek, amelyek nem a fenntarthatóság elveinek megfelelő fejlesztést jelentenek, csak azok, amelyek hosszú távú célokat szolgálnak, javítják a környezet állapotát és egészségesebb életet biztosítanak.

A nem kormányzati szervezetek fontos szerepet töltenek be az EEA mechanizmus során, hiszen révükön a civil társadalom részt vehet a fejlesztési projektek tervezésében. Ahhoz, hogy erős civil és nonprofit szervezetek segíthessék a társadalom bevonását, az önálló civil alapok mellett az egyedi projektek kedvezményezettjei legyenek civil szervezetek, az egész alap legalább 10%-a erejéig. A civil szervezetek sajátosságaik miatt nem tudnak előfinanszírozást biztosítani, ezért a Phare Access alapokhoz hasonlóan az EEA biztosítson 80% előleget a civil szervezeti pályázatok esetén mind az egyedi projekteknél, mind a pályázati alapoknál.

A magyar környezetvédelmi kormányzat már 1996-ban kialakította a civil szervezetek programjainak támogatására szolgáló önálló alap progresszív szabályozását. Elvárható, hogy az EEA környezetvédelmi civil alapja is ezen hagyományokra épüljön: a pályázati
döntőbizottságban a civil szervezetek delegáltjai legyenek többségben és legyenek alacsonyak a lebonyolítási költségek. A lebonyolító szervezet kialakításánál vegyék figyelembe ezeket a szempontokat.

Az első támogatási évet kísérleti periódusként kell kezelni. Az első év után a mechanizmust a civil társadalom széles körű bevonásával értékelni és ha szükséges, a prioritásokat ez alapján módosítani kell. Az illetékes civil szervezeteket el kell látni a szükséges információkkal és meg kell hallgatni őket az EEA/EFTA és a magyar hatóságok által lefolytatott éves értékelések során.

A pályázati anyagok kidolgozása és a projektek végrehajtása, és a monitoring feltételeit jobban ki kell alakítani és részletezni szükséges.

Fontos, hogy a támogatott projektek egymással szinergikusan, egymást kiegészítve hassanak. Az EEA mechanizmus valamennyi prioritási területén figyelembe kell venni az átfogó szempontokat a kiválasztási és monitoring folyamatok során.

Az OT felhívja továbbá a program kialakításáért, módosításáért, valamint végrehajtásáért felelős valamennyi szervet, hogy a jelenlegi kiírásban az alábbi kiigazításokat legkésőbb 2006 októberétől tegye meg:
Ø Valamennyi pályázatnak meg kell felelnie a Környezeti Fenntarthatósági Útmutatóban foglalt elvárásoknak és iránymutatásoknak. Ezen útmutató a pályázati útmutató része kell legyen és teljesülését az értékelő pontrendszerben meg kell jeleníteni.
Ø A környezetvédelem, valamint a fenntartható fejlődés kiemelt területeken belüli célterületek egészüljenek ki a további Nemzeti Környezetvédelmi Programban feltüntetett főbb prioritásokkal, mint pl. természetvédelem, energiahatékonyság, stb.
Ø A vízi energia hasznosításának támogatása kerüljön le a támogatható célok listájáról.

A Környezet- és Természetvédő szervezetek XVI. Országos Találkozója résztvevői sajnálattal tapasztalják, hogy Magyarország kommunális hulladékégetők építését tervezi. A kommunális hulladékégetés drága, környezeti és egészségügyi kockázatai jelentősek, konzerválja a természeti erőforrások és energiahordozók pazarló használatát és kevesebb munkahelyet teremt, mint alternatívái.

Alulírott résztvevő szervezetek nem támogatjuk a kommunális égetők építését, mert:

Azt a látszatot kelti, hogy a hulladék eltüntethető illetve gazdaságosan ártalmatlanítható, így tehát nem kell visszafognunk hulladéktermelésünket, a fogyasztásunkat.

Az égetés során a potenciális nyersanyagoknak csak energiatartalma hasznosul, az anyag legyártásába vetett munka elvész. A hulladékok elégetésével több energiát és természeti erőforrást semmisítünk meg, mint amennyi energiát nyerünk.

Az égetés során egyáltalán nem szabadulunk meg hulladékunktól, hanem veszélyes hulladékokká és mérgező anyagokká alakítjuk őket.

A hulladékégető tűzterében ellenőrizhetetlen kémiai folyamatok játszódnak le: az állandóan változó összetételű, nedvességtartalmú hulladékban lévő vegyi anyagok reakciója követhetetlen. A kéményből távozó füstgáz pontos összetétele nem ismert, így a meglevő szűrőberendezésekkel sem tudják az égetőket maximálisan biztonságossá tenni.

A kezelt hulladék mennyiségét alapul véve a válogatás és az újrahasznosítható anyagok feldolgozása 11-szer több munkahelyet teremtenek, mint az égetés.

Az égetés rendkívül bonyolult technológia, amely komoly tőkebefektetést igényel és magas üzemeltetési költségekkel jár. A Világbank 2000-ben készült jelentése szerint egy égetőmű felépítése és üzemeltetése legalább kétszer annyiba kerül, mint egy hulladéklerakóé. Az újrahasznosító és komposztáló berendezések még a lerakóknál is kevesebb pénzt igényelnek.

Az égetés során keletkező jelentős mennyiségű szilárd veszélyes hulladékokat (pl. a salakot) jelenleg veszélyeshulladék lerakókon kell elhelyezni.

A nagy kapacitású égetők működéséhez sok hulladékra van szükség, ezért távolabbi településekről is ide kell szállítani a szemetet. Ez növeli a szállítási költségeket, terheli a környezetet és átrakóállomások építésére is szükség lehet.

Az égetők rendszerint felélik a kommunális hulladékok kezelésére szánt összegeket, így általában kevés pénz marad az átfogó újrahasznosítási és komposztáló programokra. Az égetés egyébként sem igényli a szelektív gyűjtés bevezetését.

Ha egy égetőműbe kevesebb hulladékot szállítanak, mint amekkora mennyiség feldolgozására tervezték, az a kapacitás kihasználatlanságához, azaz gazdaságtalan működéshez vezethet. A kárt sokszor a lakosokkal fizettetik meg.

Arra kérjük a döntéshozókat, hogy a kommunális égetők építése helyett támogassák az eddigieknél sokkal erőteljesebben a hulladék keletkezésének megelőzésére, az újrahasználatra, az anyaghasznosításra vonatkozó törekvéseket!

A Környezet- és Természetvédő szervezetek XVI. Országos Találkozója résztvevői sajnálattal tapasztalják, hogy Magyarország a hulladékok keletkezésének megelőzése, újrahasználata és anyagában történő hasznosíta helyett a hulladékok energetikai hasznosítása látszik teret nyerni. A hulladékégetés drága, környezeti és egészségügyi kockázatai jelentősek, konzerválja a természeti erőforrások és energiahordozók pazarló használatát és kevesebb munkahelyet teremt, mint alternatívái.

Alulírott résztvevő szervezetek nem támogatjuk a cementgyári hulladékégetők építését, mert:

Az állandóan változó összetételű hulladékok égetése, összehasonlítva az állandó hagyományos energiaforrással megnehezíti a technológia kézbentartását, és ez az üzemet állandó kísérleti helyszínné minősíti, ezért a környezeti kibocsátások állandósága nem biztosítható, ami fokozott kockázatot jelent a határérték túllépésében.

Az együttégetés nagyobb környezeti kockázatot jelent a környezetre és a lakosságra nézve a nem alternatív tüzelőanyagokkal szemben. Ennek oka lehet a veszélyes hulladékok szállítása, beadagolása során előálló baleset, vagy a technológiai folyamat vezérlésében bekövetkező hiba.

A magas hőfokon történő hulladékégetés a szerves szennyezők negatív környezeti hatásait egy másik negatív hatássá konvertálja, míg azokat elégeti, addig a levegő nitrogénjét oxidálja, s ezáltal terheli a környezetet. Ebben az esetben csupán a környezeti hatások lesznek másfélék, esetleg pillanatnyilag jobban elviselhetők, mert egy közvetlen környezeti fenyegetettséget átalakítottunk egy közvetett fenyegetettséggé.

A cementbe beépülő nehézfémek sem vesznek el, csupán más helyen, más formában, más eloszlásban fognak megjelenni. Valójában csak más időpontra terheltük át a jelen problémáját, feladatot adtunk a jövő generációinak.

Arra kérjük a döntéshozókat, hogy az égetők építése helyett támogassák az eddigieknél sokkal erőteljesebben a hulladék keletkezésének megelőzésére, az újrahasználatra, az anyaghasznosításra vonatkozó törekvéseket!
Kérjük döntéshozóinkat továbbá, hogy az elővigyázatosság és helyettesíthetőség elvének szigorú figyelembevételét minden gyártónak írják elő és tartassák be – ezáltal csökkentve a keletkező hulladékok veszélyességének fokát.

A környezet- és természetvédő szervezetek egyetértenek abban, hogy a szilárd biomassza az egyik legfontosabb megújuló energiaforrás Magyarországon. Potenciálja Magyarországon kiemelkedő, de semmiképpen nem tekinthető kizárólagos megoldásnak más megújuló energiaforrásokkal (nap-, szél-, geotermikus energia), vagy az energiahatékonyság növelésével szemben.
Alkalmazása kétségtelenül környezeti hatásokkal jár, ezek csökkentése érdekében a szilárd biomassza, mint nyersanyag termelése, feldolgozása és felhasználása során törekedni kell arra, hogy ez a lehető legkisebb környezetszennyezéssel és természetkárosítással járjon. Ezért a termelés, a szállítás, a felhasználás során minimalizálni kell az üvegház-hatású gázok és egyéb káros szennyező anyagok kibocsátását; és biztosítani a természetvédelmi szempontok maximális prioritását.
A szilárd biomassza, mint lehetséges alapanyag forrásainak felmérésekor minden esetben, első lépésben az adott területen keletkező mezőgazdasági, faipari és egyéb hulladékok, melléktermékek potenciálját kell figyelembe venni, melyre területi leltárok készítését javasoljuk. Az energetikai célú növénytermesztés csak ezek kiegészítésére szolgáljon.
A magas hatásfokú, környezetbarát és decentralizált energiatermelés érdekében, a természetés környezetvédelmi szempontok alapján történő szilárd biomassza felhasználása közvetlen eltüzeléssel kizárólag kisebb (2-20 MW beépített teljesítményű) erőművekben történjen. Ezek korszerű technológiával képesek megfelelni a környezetvédelmi követelményeknek, ugyanakkor hatékonyan szolgálják a fenntartható helyi gazdaságok kialakítását.
Az erdészeti fakitermelésből származó faanyag hasznosításának szempontjai:
- Erdészeti biomassza energetikai célú hasznosítása csak a hosszú távú környezetvédelmi kockázatok feltárásával és kezelésével fogadható el megújuló energiaforrásként. A civil szervezetek azt tapasztalják, hogy a kockázatokat az illetékes hatóságok nem vizsgálták megfelelően. A biomassza erőművek, kis mértékben ugyan, de védett erdőkből származó fát is használnak. Nem tartjuk zöld energiának a védett erdőből, energetikai felhasználás céljából kitermelt fa elégetésével nyert energiát.
- Művelt erdeinkben különös figyelmet kell fordítani a szükséges holtfa mennyiségének biztosítására, mivel a holtfának nagyon fontos szerepe van a biológiai sokféleség megőrzésében. Lebomlásával biztosítja a talaj természetes tápanyag-utánpótlását.
- A vágástéri apadék gyűjtése csak olyan mértékben fogadható el, amely nem csökkenti a talaj termőképességét, valamint tápanyag-ellátottságát.
- Az erdészeti biomassza hasznosításhoz szükséges infrastruktúra kiépítése és működtetése során minimalizálni kell a káros természeti- környezeti hatásokat.
- Az energiatermelés céljára felhasznált erdészeti biomassza jelentős aránya nem a hazai erdőkből, hanem olyan országokból származik, amelyekben köztudottan gyenge az erdészeti valamint a természetvédelmi kontroll. Ezért olyan feltételek kidolgozását szorgalmazzuk, amelyek segítségével ki lehet szűrni a nem fenntartható gazdálkodásból származó biomasszát.
Az energetikai ültetvények létesítésének és üzemeltetésének szempontjai:
- Energetikai célú ültetvények létrehozása csak a termesztéstechnológiának megfelelő jelenleg is szántóföldi művelés alatt álló mezőgazdasági területeken történjen. Ennek értelmében a természetvédelmi oltalom alatt álló élőhelyeken, valamint a nem védett, de érzékeny területeken ne létesüljenek intenzív technológiájú ültetvények.
- A telepítendő fajták megválasztásakor figyelembe kell venni a területi sajátosságokat, földrajzi adottságokat. Előnyben kell részesíteni az őshonos és kizárni a génmódosított, valamint az agresszív terjedésre hajlamos fajokat. A fajtaválasztásnál figyelembe kell venni az ültetvény későbbi felszámolhatóságát annak érdekében, hogy az élelmiszertermelésre a későbbiekben is lehetőség legyen. Az energetikai célú növénytermesztésben olyan fajokat kell alkalmazni, amelyek esetében sok éves termelési tapasztalataink vannak.
- Az ültetvény művelése során minimalizálni kell a műtrágya- és a növényvédőszer-felhasználást.
- Az ültetvények telepítésekor fontos szempont a biodiverzitás megőrzése. A monokultúrák kialakítása ellen többféle fajta alkalmazásával és a táj mozaikosságának megőrzésével kell védekezni.
A szilárd biomassza fűtő- és erőművekben történő közvetlen felhasználásának szempontjai:
- Az energiatermelés a lehető leghatékonyabb módon történjen. Ennek érdekében:
• minimalizálni kell az égetendő nyersanyag és a megtermelt energia szállításából adódó energiaveszteségeket;
• minden erőmű esetében meg kell oldani a villamos energia termelése során keletkező hő hasznosítását, vagyis a kapcsolt energiatermelést.
- A biomasszából termelt hő- és villamos energiáért csak abban az esetben járjon támogatott ár, amennyiben igazolható, hogy az ültetvényekről, illetve az erdészeti kitermelésből származó fás- és lágyszárú növényeket a fenti környezet- és természetvédelmi szempontokat is betartva termelték meg.
- Javasoljuk, hogy társadalmi és szakmai konzultáció utján, az illetékes hatóságok részvételével alakítsanak ki a biomassza energetikai célú hasznosítására vonatkozó minimumokat, melyek betartása az adott erőmű működési engedélyéhez kötött.
A fent leírt szempontokat a mindenkori kormányoknak figyelembe kell venni a hazai biomassza felhasználásakor, valamint a támogatási rendszer kialakításakor.
Veszprém, 2006. március 12.

A természet védelme, erdeink megőrzése és jövőben kívánatos kezelése érdekében a Környezet és Természetvédő szervezetek az előző három évben elfogadott állásfoglalásaikhoz hasonlóan, a várható változások tükrében (erdő törvény módosítás, nemzeti parki törvény, NFT II., NATURA 2000 stb.) felkérik az Országgyűlést, a Kormányt, az illetékes hivatalokat és intézményeket, az alábbi intézkedések megtételére.

⎯ Szükségesnek tartjuk az Erdő védelméről szóló tv-nek megfelelően egy olyan érdekegyeztető testület létrehozását, mely az erdőkkel kapcsolatos társadalmi igények egyeztetését szolgálja. Ezen testület létét és formáját jogszabályi szinten kell szabályozni. A testület munkájában a környezet- és természetvédelemmel foglalkozó civil szervezetek (OT által delegált) képviselőinek is helyet kell kapniuk. Ezen testület (Országos Erdő Tanács) feladata legyen a társadalmi viták előkészítése érdekegyeztetés különböző társadalmi érdekcsoportok között, jogszabályok/jogszabály-módosítások kezdeményezése, szakmai koncepciók ill. stratégiák, tervezetek véleményezése.

⎯ Az erdőkkel kapcsolatos jogszabályokban is jelenjenek meg olyan fontos ágazatokon átívelő EU-s jogok, mint a környezeti információkhoz való hozzáférés, illetve a nyilvánosságnak a döntéshozatalban való részvétele. (Aarhus-i Egyezmény)

⎯ Az erdők (erdei életközösségek) ezen belül elsősorban az őshonos fafajokból álló természetszerű erdőállomáyok fenntartása globális és össztársadalmi/nemzeti érdek. Szükségesnek tartjuk a Nemzeti Agrár-Környezetgazdálkodási Program mintájára egy olyan támogatási rendszer kialakítását, amely elsősorban a természetszerű erdők fenntartását és természeteségének javítását, területi növelését, továbbá közjóléti funkciók kielégítését célozza meg.

⎯ Továbbra is fenntartjuk azon álláspontunkat, hogy az állami erdőterületek maradjanak tartós állami tulajdonban.

⎯ Az állami erdőket ki kell vonni a profitorientált gazdálkodás alól. A természetvédelmi és közjóléti funkciók érvényesítése érdekében az erdők (mint életközösségek) természetközeli állapotának fenntartásában és fejlesztésében érdekelt, nem profitorientált, egységes kezelő szervezet kialakítását tartjuk szükségesnek.

⎯ Elő kell segíteni a természetes folyamatokra alapozott, az erdők természetességét fokozó, folyamatos erdőborítást biztosító erdőgazdálkodási módszerek elterjedését. Ehhez szükségesnek tartjuk a jogi szabályozás és a támogatási rendszer átalakítását, valamint a szakképzés és felsőoktatás ennek megfelelő fejlesztését.

⎯ A természetvédelmi szakigazgatási struktúra átalakítása valamint a szakmai és társadalmi konszenzus hiánya miatt szükségesnek tartjuk a fokozottan védett területeken a fakitermelési moratórium bevezetését, amelyet legalább a szakmai és társadalmi érdekegyeztetési mechanizmusok kiépítéséig fenn kell tartani.

A „Víz Keretirányelv és társadalmi részvétel - van, de mégsincs?”

A XVI. OT résztvevői a Víz Keretirányelv magyarországi végrehajtásával kapcsolatban a társadalmi részvétel elősegítése szándékával a következő állásfoglalást fogadták el.

1. Hogy a társadalmi részvétel valóban minden részfolyamatában működhessen, kérjük, hogy az aktív tervezési fázisban a civil szervezetek javaslatait, és ezeknek a tervekre, elképzelésekre vonatkozó következményeit, érvényesítésének lehetőségét és módját is minden esetben rögzítsék.
2. A tervezés folyamán fölmerülő társadalmi elvárások és a célállapotok megfogalmazása is interaktív társadalmi párbeszéd kell legyen. A társadalmi részvételt a tervezés korai fázisában is meg kell valósítani.
3. A víz, mint élő rendszer környezetével és a tájjal együtt, multidiszciplináris megközelítésben kezelendő.
4. A társadalomnak a tájjal és a vízzel még meglévő kapcsolatait föl kell tárni, föl kell térképezni és meg kell őrizni.
5. Meg kell határozni a felelősségek körét, és lehetővé kell tenni, hogy a tulajdonosi és a kezelői felelősség érvényesíthetősége a tervekben megfogalmazódjon.
6. A megelőzés és a jelenlegi állapotok fönntartásának elvei jobban érvényesüljenek, és ezekkel kapcsolatosan is valósuljon meg a társadalmi részvétel.

A VKI végrehajtásáért felelős szervek és személyek vegyék észre, és vegyék figyelembe a helyi vagy regionális szintről, alulról jövő társadalmi részvételi kezdeményezéseket is. Az országos és a regionális kezdeményezésekkel kapcsolatban egyaránt történjen meg az érdekeltek körének föltárása és folyamatos tájékoztatásuk. Ismerjék föl, hogy társadalmi részvétel nem a kiváltságosaké, hanem minden érdekelt joga, kötelessége és felelőssége.